Léböjtnapló Sándor Anikótól – 2. nap

Be kell vallanom, hogy indulás előtt igazából egyetlen cél lebegett a szemem előtt: FOGYNI! Legalább 3-4 kilót, ha több lesz, az még jobb. Hiába intettek a tapasztaltabbak, hogy egy léböjtkúra nem erről szól, a fogyás legfeljebb a kellemes mellékhatás, én bizony erre görcsöltem rá.

Az utóbbi időben minden évben többet mutat a mérleg egy-egy kilóval, és hiába tudom, hogy ez az életkor természetes velejárója, aki ismer, tudja, engem nem lehet „betörni“. Nem adom meg magam, nem akarok kövér, öreg néni lenni pár év múlva! Nem és nem! Ha pedig valaki előre elkezd nekem papolni arról, mennyire fontos cél a testi mellett a lelki megújulás egy ilyen helyzetben, akkor valószínűleg nagyon ellenszenvesen reagáltam volna rá,hogy tudniillik: nekem mondod, tanárnak, hogy füle van a szamárnak? Egy zarándoknak beszélsz a lelki megújulás mikéntjéről?

Szerencsére senki nem akart meggyőzni, így ismét magam tapasztalhattam meg a csodát, a böjt valóban nemcsak a testet tisztítja, hanem a lelket is! Hozzá vagyok már szokva, hogy a Nagy Rendező odafentről mindig tálcán kínálja a muníciót a fejlődésemhez, így nem is csodálkozom, hogy a második napi programunk éppen egy olyan helyszín lett, amely óvatosan - és nagyon hatásosan - lelki síkra terelte a léböjtkúrámat.

Balatonszárszón jártunk ma, egy lenyűgöző szakrális helyen, a 10 stációs, miniatűr Caminót jártuk végig, amelynek neve ’A megújulás útja’. Elgondolkodtató szövegeket olvastunk egy-egy állomásnál családról, felelősségről, természetről, a teremtő tudásról, amiben őszintén hiszek, és persze az újrakezdésről.

Szerencsére ilyenkor még nincsenek nyitva a lángossütők, éttermek, így nem volt semmi, ami kizökkentsen az áhítatból.

Elképesztő, de nem vagyok éhes!