Léböjtnapló Sándor Anikótól – 3. nap

Remek a csapat, komolyan!

Ahogy haladunk előre az időben, egyre többet beszélünk ételekről. Mesélünk egymásnak az életünkről is, és nagyon sokat nevetünk. Kezdem megismerni a gyógyteák hatásait Kenzának és Ildikónak köszönhetően, akik fáradtságot nem ismerve válaszolgatnak a kérdéseinkre, és minden apró-cseprő panaszunkra van egy gyógyteájuk vagy egy gyógynövényük.

A böjt egyeseknél vérnyomásingadozást okoz, ezért rendszeresen mérjük a vérnyomásunkat, és vitaminokat, ásványi anyagokat juttatunk a szervezetünkbe, nehogy hiányt szenvedjen valamiben.

Nyirokmasszázs minden nap! Éljeeen!

Számomra ez a nap fénypontja, mintha Juci, erős kezeivel megjutalmazna a kitartásomért. Persze a lelki hozadékán túl nagyon fontos egészségügyi jelentősége is van ennek, hiszen ahogy már megtanultam, az egyre felszabaduló méreganyagnak segít a nyirokrendszer útján eltávozni a szervezetből.

Ma egy gyógyító helyre, Nezdére kirándultunk, a Kupa-Koppány vezér emlékparkba.

A falusiak régóta suttognak a hely gyógyító erejéről. Azt beszélik, hogy a negyvenes években a Csordás néni bivalyai ha egy bizonyos helyre lefeküdtek, bikacsökkel is alig lehetett őket elhajtani onnan. Állítólag egykor talicskán tolták fel ide a beteg öregeket, gyógyulni. Kilenc emlékmű visz végig az úton, többek között Attila, Csaba királyfi, és Koppány szobra. (A legenda szerint Koppány vezér itt van eltemetve…)

Zsebemben az egyre fogyó szőlőcukorral, tátott szájjal bámultam az alattunk elterülő Balatont, amikor tőrdöfés éreztem a kézfejemen: megcsípett egy darázs. Gondolom a szőlőcukrot kívánta meg, még jó, hogy nem a számba repült be.

Útközben Kenzával sokat beszélgetünk, egy másik, anyagtalan dimenzióról, amelyhez mindkettőnknek volt már szerencséje…

Valahogy mindig ilyen emberek közelébe sodor az élet. Hála érte.